Hogenberg/Houfnagel: Eger várának látképe /1617/

Felirata alapján a Georgius Houfnaglius által 1617-ben megjelentetett rézmetszet, amelyet nyomás után színeztek. Rajzolója ismeretlen, azonban minden bizonnyal a helyszínen készítette vázlatát, amelyből Houfnagel dolgozott. A metszeten látható évszám alapján Eger 1588-ban látható állapotát mutatja. A metszet a Georg Braun és Abraham Hogenberg által szerkesztett A földkerekség városai című munkájának 6. kötetében jelent meg 1618-ban. Az első modern atlasznak számító kiadvány illusztrációi Dürer stílusában készültek. Az 1552-es ostrom után kezdődött meg a vár olasz rendszerű átépítése, amelyet előbb Ottavio Baldigara, majd Christophoro Stella építészek irányítottak. A metszet magyarázata szerint: „Felső-Magyarország legerősebb bástyája, amelyet a török gyakran hiába ostromolt. Végül III. Mohamed alatt elfoglalták Anno159”- ennek évszámát utólag pontosították 1596-ra. A betűjelekkel az egyes objektumokat jelölték: „A” jellel az őrtornyot, „B” jellel a fürdőt, „C” jellel az egykori város romjait és „D” jellel a mocsaras területet.

 Érdekesség:

A metszetet felnagyítva a kutatók számos érdekes részletre bukkantak. Az ostrom előtt visszabontott székesegyházhoz tartozó tornyok, amelyek egyikén az 1588-as évszám szerepel, a Bakócz Tamás érsek idejéből ismert fürdőépület, vagy a Maklári kapu körüli palánkra szúrt török fejek csak az alapos szemlélő számára tűnnek fel. Ezek is megerősítik, hogy a metszeten valóban a vár török hódoltatás előtti, 16. század végi állapotát láthatjuk. A kutatás szerint az 1588. október 8-án lezajlott szikszói csatában résztvevő egri katonaság 110 török fejet és 30 zászlót zsákmányolt. Ennek bizonyítékaként láthatjuk a metszeten az elrettentésül a palánkra szúrt török fejeket. A török szokás nyomán elterjedt módon, egy török fejet 3 körmöci aranyforinttal jutalmaztak, amely akkor komoly összegnek számított. Az ábrázolás nézőpontja is pontosan visszakövethető: a mai Eger Hajdúhegy városrészének Radnóti és Tordai Ányos utcák kereszteződésének környékéről a várra tekintve készíthette a rajzoló.

Georg Braun (1541-1622) kölni kanonok és kiadótársa, a Németalföldről elmenekült Franz Hogenberg (1535-1590) festő és rézmetsző (halála után fia, Jakob) közös vállalkozásában jelent meg Kölnben, 1572-ben a világ városait képekben és rövid leírásokban bemutató hatkötetes mű első kötete Civitates Orbis Terrarum címmel. [Csak az első kötet ilyen című, de a szakirodalom a teljes művet ezen tartja számon.] A hat kötet összesen 363 lapon mintegy 500 vár, város látképét tartalmazza. A kiadó – elsősorban anyagi lehetőségei miatt – csak olyan látképeket közölt, amelyekről kész rajzokat kapott. A sok közreműködő közül a magyar vonatkozású lapok szempontjából legfontosabb az Amszterdamból menekült festő és rajzoló, Georg (Joris) Hoefnagel (1542-1600). Ő volt a képek közreadója („communicavit”), ami azt jelenti, hogy pl. a különböző méretű rajzokat azonos méretűre alakítja.Braun és Hogenberg halála után Jan Jansson amszterdami kiadó vette meg a városképek rézlemezeit és újakkal kibővítve, 1657-től újra közreadta azokat, Urbium Totius Germaniae superioris címmel. A 22 magyar vonatkozású lapon 25 város képe látható (ebből kettő nem magyar). Az első kötetben Buda (Béccsel közös lapon), a negyedik kötetben (1588) Pozsony jelent meg. Az ötödik kötet (1597) Győr, Komárom, Esztergom és Érsekújvár-Visegrád (egy lapon), míg a hatodik kötet (1617) Buda(és Pest), Drégelypalánk, Eger, Kassa, Kismarton (az Alsó-ausztriai Mannersdorffal közös lapon), Kolozsvár, Nagysáros, Nagyvárad, Pápa, Szolnok, Tata és Törökszentmiklós látképeit tartalmazza. Végül az 1657-ben megjelent bővített, Jansson féle kiadásban Hatvan, Nagyszombat, Nyitra és Tokaj látképeivel zárul a magyar városok sorozata.

Szalai: IV.: 21–44.p. A sorozat lapjai a legkeresettebb, legszebb magyar várábrázolások közé tartoznak.