Houfnagel: Tata várának látképe /1617/

met108

Készítés módja : vegyes technika
Kiadva : 1617
Megjelent :

Braun et Hogenberg, Civitates orbis terrarum c. nagy helyrajzi művének VI. kötetében (Urbium praecipuarum mundi theatrum sextum. Coloniae)
Köln

Lap méret : 40 X 54 cm
Állapot : Kézi színezésű rendkívül dekoratív, tiszta, erős levonat.Paszpartuban.
RITKA!.
metszet méret : 44,5 x32,4 cm 

Bővebb leírás

320 000 HUF Adóval

Egyéb infó

Az Árpád-házi uralkodók idején Tata királyi birtok, a település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő.
A nagyobb építkezés Nagy Lajos király alatt indulhatott meg, ekkot Tata ura Lackfy István.
Luxemburgi Zsigmond alakítatta át igazi királyi palotává, minta a diósgyőri vár volt.
Ebben a korszakban élénk politikai tevékenység folyt a vár falai között: 1412-ben Ulászló lengyel királyt fogadja itt, később itt vendégeskedik a Pomerániai Erik dán király, Palaiologosz Mánuel bizánci császár, Lazarevics István szerb despota.
1440-ben a Komáromból Székesfehérvárra tartó Erzsébet királyné (Zsigmond lánya, Habsburg Albert özvegye) és csecsemő fia V.László a Visgrádról ellopott koronával együtt megszállt a várban.
A vár csak Mátyás uralkodása alatt, 1467-ben került vissza a király birtokába. Mátyás nagyarányú építkezésbe kezdett Tatán, melynek eredményeként - a korábbi várat kiegészítve tóparti teraszt és udvari kerengőt építve hozzá - igazi reneszánsz palotává alakította a várat. Növelte a vár védelmi képességeit is: kerítőfallal, új toronnyal és vizesárokkal látta el. Antonio Bonfini így írta le a vár szépségét: "Úgy gondolom, kétségen kívül ez a legnagyszerűbb vár. Romolhatatlan hatalmas töltés fogja fel a völgy vizeit, megállítja s hétezer lépés kerületű tóvá alakítja. A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. A várat kettős bástyafal és sáncárok védi. Az épületek köze keskeny, körül dúsan aranyozott ebédlők. Pompás hálótermek sora; gerendázatos mennyezetüket gazdag aranyozás és faragványok ékesítik. A tóból lefolyó vizet több helyük felfogják, s így számtalan halastavat képez. Sok a csuka és a ponty. Kétfelől egy-egy elég szép falu s templom. Kiterjedt erdők környezik, nagyszámú vaddal." Mátyás minden pünkösdi nagy vadászatát itt rendezte meg, és ide jött kipihenni a háborúskodások fáradalmait.
Mátyás halála után rövid ideig (1494) Corvin Jánosé volt a vár, majd eladta II.Ulászlónak, akinek kedvelt vadászó helye lett, sőt 1510-ben itt tartotta meg az országgyűlést is.
Tata a török korban - 1526-tól 1685-ig 15 ostromot ért meg.

A tizenötéves háború alatt ismét többször gazdát cserélt. 1594-ben Szinán nagyvezír a győri hadjárat során foglalta el. 1595-ben a keresztény seregek sikertelenül ostromolták, de 1597-ben - itt alkalmazva először a kaput berobbantó petárdát - gróf Pálffy Miklós és csapatai csellel elfoglalták a várat. A törökök még ebben az évben visszahódították, de Pálffy 1598-ban ismét elfoglalta. 1605-ben az őrség kaput nyit Bocskai hadai előtt

1683-ban Tata falai alatt újra jelentős török sereg jelenik meg. A Bécs ellen vonuló Kara Musztafa nagyvezír Thököly kurucaival együtt elfoglalja a várat. A keresztények 1685-ben foglalják vissza. A következő évben visszafoglalják a törököktől Buda várát is, és Tata mint végvár elveszti katonai jelentőségét.

1697-ben Krapf Ferenc József kapta meg a romos, düledező várat. I.Lipót 1702-ben Tatát is le akarta romboltatni, de a kitörő Rákóczi szabadságharc megakadályozta ebben. 1705-ben a vár megnyitotta kapuit Vak Bottyánnak, de 1707-ben Rabutin csapatai visszafoglalták, felgyúlytották.

1727-ben Tata az Esterházyaké lett. Esterházy Miklós le akarta romboltatni a palota maradékát, de szerencsére ez nem történt meg, kastélyát a várfalakon kívül építette fel.

1809-ben a Napóleon elől menekülő I.Ferenc a vár toronyszobájában írta alá a schönbrunni békét.

Megjelent:

Georg Braun (1541-1622) kölni kanonok és kiadótársa, a Németalföldről elmenekült Franz Hogenberg (1535-1590) festő és rézmetsző (halála után fia, Jakob) közös vállalkozásában jelent meg Kölnben, 1572-ben a világ városait képekben és rövid leírásokban bemutató hatkötetes mű első kötete Civitates Orbis Terrarum címmel. [Csak az első kötet ilyen című, de a szakirodalom a teljes művet ezen tartja számon.] A hat kötet összesen 363 lapon mintegy 500 vár, város látképét tartalmazza. A kiadó – elsősorban anyagi lehetőségei miatt – csak olyan látképeket közölt, amelyekről kész rajzokat kapott. A sok közreműködő közül a magyar vonatkozású lapok szempontjából legfontosabb az Amszterdamból menekült festő és rajzoló, Georg (Joris) Hoefnagel (1542-1600). Ő volt a képek közreadója („communicavit”), ami azt jelenti, hogy pl. a különböző méretű rajzokat azonos méretűre alakítja.Braun és Hogenberg halála után Jan Jansson amszterdami kiadó vette meg a városképek rézlemezeit és újakkal kibővítve, 1657-től újra közreadta azokat, Urbium Totius Germaniae superioris címmel. A 22 magyar vonatkozású lapon 25 város képe látható (ebből kettő nem magyar). Az első kötetben Buda (Béccsel közös lapon), a negyedik kötetben (1588) Pozsony jelent meg. Az ötödik kötet (1597) Győr, Komárom, Esztergom és Érsekújvár-Visegrád (egy lapon), míg a hatodik kötet (1617) Buda(és Pest), Drégelypalánk, Eger, Kassa, Kismarton (az Alsó-ausztriai Mannersdorffal közös lapon), Kolozsvár, Nagysáros, Nagyvárad, Pápa, Szolnok, Tata és Törökszentmiklós látképeit tartalmazza. Végül az 1657-ben megjelent bővített, Jansson féle kiadásban Hatvan, Nagyszombat, Nyitra és Tokaj látképeivel zárul a magyar városok sorozata.

Szalai: IV.: 21–44.p. A sorozat lapjai a legkeresettebb, legszebb magyar várábrázolások közé tartoznak.